Felelősek vagyunk egymásért
Simon Emese tanárnővel beszélgettünk az Erasmus+ KA122-es projektünk keretében megvalósult egyik képzésről:
Novemberben voltál Firenzében az angol nyelvű Environmental Education: Learning and Acting for a Better Future (Környezeti nevelés: Tanulás és cselekvés a jobb jövőért) című továbbképzésen. Melyek a legkedvesebb emlékeid erről az utazásról?
Az egész utazás a maga teljességében csodálatos volt, és az összhatása kedves. Részelemei, akárcsak egy virágcsokor apró virágszálai, úgy tevődnek egymás mellé, úgy fonódnak egymás után csokorrá, ahogyan azt a kellemes élmény alakította egy köteggé. A benyomásom, amely ezzel kapcsolatban eszembe jut, és a téma felvetése kapcsán merül fel, a város szépsége, amit a művészet és a művészet ereje hat át. Aki ebbe a városba lép és kapcsolatba kerül a légkörrel, óhatatlanul a befolyása alá kerül.
Környezetvédelem és fenntarthatóság tematikájú továbbképzésre érkeztünk mi Firenzébe. A környezetvédelem célja, hogy ennek a szépségnek, ennek a felemelő érzésnek a maradandó, történelemnek átadható folytatását biztosítsa.
Ha a környezetvédelemről beszélünk, akkor a szelektív hulladékgyűjtés, a napelem, az elektromos autó, a bicikliutak jutnak róla eszünkbe, és arra gondolunk, hogy nekünk mindez megvan, miért kell nekünk ezekről a dolgokról beszélni, mi úgyis mindent tudunk és teljesen fölösleges, elkoptatott frázis, egy unalmas valami, nincs nekünk erre időnk. De amikor szembesülünk azzal, hogy a kérdés mennyire égető, akkor annak dacára, hogy nem rendelkezünk anyagi vagy politikai hatalommal ahhoz, hogy a Földünknek az életéért, a sorsáért tehessünk, mégis elgondolkodunk. Lelkiismereti ügyünkké válik az az icipicike, amit hozzátehetünk és hozzá is teszünk ahhoz, hogy ezek a felsorolt problémák ne csak a látszat felszínén történjenek, hanem a magunk képességével, tehetségével a tanultak alapján valósítsuk is meg azt a keveset, amit megvalósíthatunk.
A továbbképzésen tanultak közül van olyan gondolat, ami később is foglalkoztatott, elkezdett érdekelni, esetleg utánaolvastál, plusz információt kerestél?
Több gondolat is foglalkoztat, és bár még nem volt időm, de utána fogok nézni. Az egyik témakör az a Földünk vízkészletének a mértéktelen, mérhetetlen, meggondolatlan, káros fogyasztása. Ezzel kapcsolatban levetítettek az előadás során egy videót, amely bemutatta, hogy egy egyszerű dzsekinek az előállításához mekkora hatalmas vízmennyiséget használnak el. A videóban az egyszerű emberektől kérdezték meg, hogy van-e fogalmuk arról, hogy ezek a dolgok történnek a mindennapi élet hátterében, és senkinek nem volt. Természetesen sokkolta őket. Egy afrikai néninek volt döbbenetes a reakciója, aki nyilván Afrikában egy hatalmas szárazsággal szembesül, és az ottani életnek a kietlensége, sivársága őt átvitte a világ másik felére. Mélyen elgondolkodott, és azt mondta, hogy soha többet nem vesz ő új kabátot, hogyha ennyi vizet fogyasztanak el, pazarolnak el egynek az előállítására. Elgondolkodtató volt a ruhagyártás folyamatában felsorolt rengeteg káros tényezőn kívül az is, hogy mértéktelenül vásároljuk az olcsó és hozzáférhető öltözéket, ami aztán hatalmas szeméthegyek keletkezéséhez vezet. Ezeken a dolgokon a mindennapi életünkben nem gondolkodunk, mert az rendkívül kényelmes és kellemes, hogy olcsón megvehetjük a viszonylag divatos termékeket, amelyek nem biztos, hogy mindig ugyanolyanok, amilyeneket a képek alapján megrendelünk – ez persze elég sok bosszúságot okoz – de hát mivel olyan olcsó, és néha el is találjuk, mégis jó. Nem is tudnék ez ellen propagandát indítani, nem is ez a szándékom, de ez tényleg elgondolkodtatott.
Volt olyan, amiről most hallottál először?
Mindenről hallottam korábban, tehát a meglepetés erejével nem hatott semmi, csak eddig mélyenszántóan nem gondolkodtam el semmin. Hogy a fejletlen országok vagy az elmaradott országok milyen nehézséggel küszködnek, az ismert. De amikor a valóság erejével szembesül az ember, és azzal, hogy neki ez milyen problémát okoz, akkor azért mélyebben érint az, hogy van, akinek nagyon nagy nehézségekkel kell megküzdenie, és tudományosan bizonyított tény, hogy ez a globális felmelegedésnek az egyik következménye.
Ezen a képzésen alkalmaztak az ismeretek átadásához olyan pedagógiai módszert, ami tetszett, vagy amit az óráidon fel tudsz használni?
Amint a gyerekek, úgy a felnőttek is nagyon szeretik a játékokat és a játékos feladatokat, a vezető oktató is tudatában volt ennek, és Activity jellegű játékokkal tartotta fenn az érdeklődésünket. Alkalmazott összekapcsolós feladatokat, vagy kérte, hogy képzeljük magunkat ezekbe a hátrányos vagy előnyös helyzetekbe, hogyan reagálnánk, sőt mi magunk találjunk megoldásokat bizonyos problémákra. Mivel angol nyelven folyt az előadás, az angolórákon is nagy hasznát látom, főleg, amikor a környezetvédelmi témával foglalkozunk. Valószínű, hogy be fogom vezetni ezeket a játékos feladatokat. A továbbképzésen tanultakból több mindent már meg is tárgyaltunk a gyerekekkel, a videókat is megnéztük.
Olaszországban hogyan valósul meg a környezettudatosság? Szerinted mi az, amit itthon is meg lehetne valósítani a látottakból, tapasztaltakból?
Olaszországról nincs átfogó képem. Amit láthattam és tapasztalhattam, az Firenze és a firenzei belváros életének a körforgása. Ott 100%-ig megvalósult a környezettudatosság, ugyanis abban a hatalmas forgalomban, amely Firenze központját cikázza át előre-hátra, jobbra-balra, körbe a rendkívül szűk utakon, feltevődött bennem a kérdés, hogy miért nem csípi a szemem a levegő szennyezettsége, miért lélegzek jól, és hogy azon kívül, hogy az autók elől el kell ugrani időnként, hogyhogy nem zavar engem semmi. Aztán az oktatóm elmondta, hogy Firenze központjába csakis olyan járműveket engednek be, amelyek környezetbarát tanúsítvánnyal rendelkeznek. Hogyha ez nincs a birtokukban, akkor súlyos büntetéseket fizetnek. Másrészt a szállodában is kiírták, hogy milyen módszerekkel spórolhatjuk a vizet, az áramot, és bár mindenkinek a lelkiismeretére bízták, nyilvánvaló, hogy tesznek érte.
Hogy nálunk hogyan valósulhatna meg? Mindez ugyanígy megvalósulhatna! Úgy gondolom, hogy a bicikliutak, és az embereknek a törekvése kellő lelkesedésen alapul. Egy olyan példát tudnék erre mondani, hogy az iskolába elszállított gyerekeket az ugyanabban az irányban haladó szülők egy autóba gyűjtik össze, tehát nem minden család viszi minden egyes gyerekét külön-külön autóval, hanem egy apuka visz például négy gyereket, vagy amennyit lehet, megszervezik egymás közt. Gondolom, hogy ezt mi is meg tudnánk oldani egy kis odafigyeléssel és a város iránti szeretettel. Nemcsak gazdasági, gyakorlati haszna van, hanem a közösség fejlesztésének is az egyik kiindulópontja, hogy felelősek vagyunk egymásért.
✍ A kérdéseket feltette és a válaszokat lejegyezte: Szántóné Izsa Melinda
Megjegyzések
Megjegyzés küldése